Hogyan működik az addiktológiai kezelés?

Előfordulhat, hogy az életünk egy-egy pontján segítségre van szükségünk. Nem is olyan ritkán. A mai világban azonban nem divat a gyengeség – mindent azonnal oldjunk meg, nyilván tökéletesen, és természetesen egyedül…

Mivel ez a gondolat tudat alatt is bennünk van, sokszor nem annyira könnyű belátnunk, hogy valamiben külső szakember segítségére szorulunk. De van, hogy ez az egyetlen út van előre, minden más csúnyán elfelé visz attól az élettől, amit valójában élni szeretnénk. Tipikusan ilyen helyzet az, amikor függőségbe kerülünk valamitől, és az a valami átveszi az életünk felett az irányítást.

Az addiktológus.  ebben hivatott segíteni: az addiktológiai kezelés egy olyan folyamat, amelyben az életünkben kárt okozó függőséggel nézünk szembe egy olyan valakivel együtt, aki már ismeri a csapdákat, amelyekbe beleeshetünk, és a stratégiákat, amelyek kihozhatnak belőle. Az, hogy nem egyedül csináljuk, nagyban megnöveli az esélyét annak, hogy ki tudjunk lábalni egy ilyen ördögi körből.

Miért függünk – és mi ezzel a baj?

Természetesen emberből vagyunk: vannak gyenge pillanatai mindannyiunknak. Mindannyian függünk valamitől: a sorozatoktól, a csokoládétól, a másik ember elismerésétől. A cigarettától. A szerencsejátéktól. Sorolhatnánk sokáig. Azonban olyan dolgok is függőséget okoznak, amelyek legálisak, hozzáférhetőek, és határozottan rontják az életminőségünket hosszú távon. Ezek közül is a legkárosabbak azok a szerek, amelyek módosítják a tudatállapotunkat: az alkohol, a drogok, és alkalmasint a gyógyszerek is.

Jó, ha tudjuk, hogy a függőség alapvetően nem egy betegség, és nem egy bűn, hanem egy állapot. Nem önző élvhajhászás, hanem következmény. Más kérdés, hogy mélységes tabu övezi, ezért könnyen a szégyen, a bűntudat és a tagadás ördögi körébe kerülhetünk. Ezért van, hogy például az alkoholfüggők nagy része nem fordul segítséghez: fel sem tudja ismerni, hogy segítségre van szüksége, hiszen meglehetősen fájdalmas — és nagy lelkierőt igénylő feladat — szembenézni azzal, hogy az ember alaposan elhibázott valamit.

Többnyire nem maga a függőség a probléma, hanem ez a tünete valaminek: általában lehetséges következménye egy mélyen eltemetett gyermekkori vagy fiatalkori fájdalmas sérülésnek vagy traumának. Az addikció olyan szokás, amely megkövesült, pedig eredetileg egy működő megküzdési stratégia volt: a függőségünk tárgya segített és segít elviselhetővé tenni a fájdalmas élményeket a hétköznapokban. Ezzel csak egyetlen óriási probléma van: a sérülés (amelyre szedjük a “tompítót”), ugyanott marad, ráadásul még egy addikciót is a nyakunkba szedünk, ami másképpen rombolja a jelenünket.

Semmilyen gyógyulás nem tud egyedül egy elszigetelt térben működni: a család, a hozzátartozók ugyanúgy benne vannak a függőséggel küzdő ember problémájában, hiszen egy családi rendszerben élnek. Előfordul, hogy olyan családi dinamikában van valaki, amely szintén táplálja az addikciót. Ebben viszont az a jó hír, hogy ha a hozzátartozó elkezd változni, változtatni, akkor a szeretetteljes elfogadás és a közös belső erőfeszítés során elkezdődhet egy olyan folyamat, amelyben lehetséges a gyógyulás.

Az addiktológus és a pszichológus közti alapvető különbség

Ahhoz, hogy mindazt felgöngyölítsük, ami hátráltat, mindenképpen szükséges foglalkozni a probléma gyökerével: a múltbéli ok(ok)kal, ami miatt most a jelenben függünk valamiféle szertől vagy tevékenységtől. Ebben segíthet a bármilyen típusú pszichoterápia, amelyben a múlttal foglalkozunk, és annak a jelenre vonatkozó hosszú karjaival. Az addiktológus azonban másban segít: abban, hogy itt és most hogyan tudjuk kezelni, tudatosítani, mérsékelni azt a szerhasználatot, amely képes tönkretenni az életünket. Az addiktológus a jelenre és a jövőre fókuszál, nem a múltra. Abban segít, hogy megtaláljuk azt a megoldást, ami számunkra a leginkább működő — hogy mérsékeljük vagy megszüntessük a függőségbe torkolló rossz szokásrendszerünket, és tovább tudjuk működtetni az életünket. Mindez nem zárja ki a pszichoterápiát, csak más a fókuszpontja.

Milyen fajta segítség nem használ?

Az addiktológus sokszor benne van az állami rendszerben, ha csak nem magán-addiktológushoz fordulunk. De bármilyen körülmények között előfordulhat, hogy a szakember első dolga, hogy felírjon egy gyógyszert. Ez azonban távol áll az ideális megoldástól, hiszen a medikalizált szemlélet pont a probléma gyökerével nem foglalkozik, és sokszor az alkoholfüggőségünk mellé még egy gyógyszerfüggőséget is összeszedhetünk a folyamat során.

Arra sincsen szükségünk, hogy az addiktológus úgy viselkedjen, mint egy rettegett őrnagy, aki diktál, számon kér, és megfélemlítéssel akarja elérni, hogy “erősebbek” legyünk. Csakhogy a függőségből nem lehet hosszú távon külső eszközökkel és külső motivációval szabadulni: csak a saját belső erőnket összeszedve, saját akaratunkból. Ehhez azonban nincs szükségünk egy szigorúan számon kérő, alárendelt viszonyra.

Hasonlóan ezekhez, ha valaki mindenáron a maga által használt (számára bevált) módszert akarja ránk erőltetni, függetlenül attól, hogy ez nekünk való-e vagy sem, az sem igazán tud előrevinni. A jóindulat elvitatása nélkül, az addiktológus szakember empátiája és rugalmassága nélkülözhetetlen, mint ahogy az is, hogy ne tekintse magát “mindenhatónak”.

Mi módon tud segíteni az addiktológus?

Fontos leszögezni, hogy az addiktológus egy egészségügyi végzettséggel rendelkező szakember, egy olyan orvos, aki függőségekre specializálta magát. A háttérben tehát ott van az elmúlt néhány évezred szakmai kutatása, valamint a pszichiátria és a pszichológia is, de a fő fókuszában az áll, hogy komplexen tekintsen rá a segítséget kérő emberre. Hogy ne pusztán csodapirulát adjon neki, hanem segítsen a számára megfelelő megküzdési stratégiát megtalálni.

Az addiktológus általában pontosan tudja, milyen buktatói vannak egy ilyen nehéz útnak, a jól megszokott (és a szervezet által megkövetelt) szerről vagy tevékenységről való leszokásnak. Az elfogadása teret nyithat, hogy elfogadjuk a segítségét. A jó szakember nem “megmondja a tutit” és nem szigorú, túl sokat követelő tanárként viselkedik, hanem a számunkra megfelelő és működő módszert segít megtalálni.

Bár a függőség szégyennel jár, egy jó addiktológus nagy erénye, hogy teljes és ítélkezéstől mentes elfogadást ad, ezáltal segít az addikcióban szenvedő embernek, hogy önmagának is megtanulja megadni azt az együttérzést és elfogadást, amely minden gyógyulás alapja. Azt mondják, az ember kapcsolatokban sérül, és csak más kapcsolatban tud meggyógyulni. Így lehetséges, hogy egy segítő szakemberrel való kapcsolat alkalmas lehet arra, hogy az ő empátiája és tapintata által elinduljunk a gyógyulás útján.

A gyógyulás kulcsa

A gyógyulás persze nem egyik napról a másikra történik, hiszen, mint tudjuk, nincs csodabogyó. Azonban pont a fokozatos változás, a napról napra megváltozó szokások építő jellege adja a stabilitást is a gyógyulás útján. Az addikció mint megzárványosodott megküzdési stratégia nincs többé a segítségünkre: ugyanazt a szokást lehetséges más szokással helyettesíteni. Ébren töltött időnk jó részét ugyanis a szokások teszik ki. Ez önmagában nem probléma, hiszen sok szempontból megkönnyíti számunkra az életet, hogy nem kell minden egyes nap meghozni számtalan döntést. Azonban a függőségből való szabadulás életmódváltást kíván. Nem lehet ugyanazzal a gondolkodásmóddal és életmóddal kigyógyulni, mint amelynek a “segítségével” megbetegedtünk. A megváltozott szokás pedig lehet egy előzetes döntés, amelyet előre meghozunk: hogy nem a pohárhoz nyúlunk (alkoholhasználati zavar esetében), hanem egy másik, életadó szokást építünk be az életünkbe.